Furcsa humorérzéke van a sorsnak, hogy mindent, amit megtagadott tőlem az elmúlt három évben, most a nyakamba zúdít olyan erővel, hogy megint a földbe döngöljön. Ezek a váratlan találkozások megőrjítenek, felzaklatnak, felszínre hoznak mindent, amit gondos munkával eltemettem. Azt, hogy mennyire hiányzik, hogy mosolyt csaljon az arcomra, akármilyen szar napom legyen - akkor is, ha történetesen még éjfélkor is dolgozom...
Mostanában nem tudok eleget futni, hogy kitöröljem az agyamból, és ne azon járjon az eszem, milyen jó lenne beszélgetni vele... főleg, ha utána találkozunk.
Újabb álmatlan éjszaka
2012.09.27. 16:00 :: Elszi
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://ladychatterlay.blog.hu/api/trackback/id/tr114805756
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
