A facebook naponta többször az arcomba tolja a képed, szerinte ismerhetlek. Azon somolygok, vajon az én képemet is feldobálja-e neked, és te elsiklasz-e felette, vagy egy pillanatra azért gondolsz-e rám.
Gyarló vagyok, még ennyi idő után is szeretném azt hinni, hogy engem nem lehet elfelejteni. Hogy a döntésed ellenére fontos voltam neked.
Egy hete kidobtam, kitöröltem a leveleidet, de nem segít. A mondataid mélyen az agyamba vésődtek. Főleg a szóvicceid... még mindig megmosolyogtatnak... aztán eszembe jut, vajon mennyiről maradtam le az elmúlt 10 évben, és arcomra dermed a mosoly.
Hiányzol. Hiányzik a barátságod. És utálom magam, hogy ezt is elrontottam. Az egészben a mai napig ez fáj a legjobban. Bassza meg.
